WEGEN ÉS GUZZ PLEKTRUMS - A HANGOK ÉS A CSEND KÖZÖS TERMÉSZETÉBEN REJLÖ ÜZENET Forrás: GF fanatic

Sokan úgy vannak vele, hogy a pengető lényegében mindegy, hogy milyen, csak olcsó legyen, és lehessen vele pengetni a gitárt. A hőskorban (kinek melyik időszak ez, az változó, de lényeg, hogy régen), pengettünk mindennel, ami a kezünk ügyébe akadt: kétforintos , kabátgomb, minden egyformán megfelelő volt, ha nem volt nálunk éppen gyári alkalmatosság. Némelyik még egészen használható is volt.

Aztán persze változtak az idők, ma már bármelyik boltba bemegy az ember, halomban állnak a jobbnál jobb, szebbnél szebb pengetők. Általában mindenkinek van is kedvence, ami a legjobban bejön, kíséretre, szólóra, stílusra, egyebekre tekintettel kiválogatva. Ezek az eszközök általában 200 és 600 forint közötti árban találhatók, aktivitástól és játékstílustól függően pár hetet, esetleg hónapot is kibírnak, hacsak nem veszítjük el, nem dobjuk be a közönség közé, vagy ajándékozzuk el a rajongóknak. Amikor elkezdtem gitározni, rögtön bele is akadtam a pengető problémájába. Leginkább akusztikus gitáron játszom, tehát a hang karakterébe, erejébe stb. nem szól bele a pickup (akusztikus gitár esetén az a hangszedő a jó, ami lehető legkevésbé változtat a hangszínen, inkább csak a gitár tiszta hangját erősíti - persze vannak elektronikák hangszínszabályzóval, de ezek is inkább a pickup hiányosságait orvosolandó léteznek, hogy minél jobban meg lehessen közelíteni az eredeti hangot kierősítve is). Emiatt nagyon fontos, hogy a pengetővel minél jobb hangminőséget érjen el az ember úgy, hogy közben a kényelem is megmaradjon (nem csúszik a ki a kézből, jó az „action”, kicsi a pengetőzaj, nagy a hangerő, nem akad, nem lassítja a sebességet stb.). Ezzel az igényszinttel akusztikus gitár esetében a boltokban kapható pengetők 99%-át jól ki is zártam. Ami fönnmaradt a rostán, az például a Dunlop JD 208, ami vastagságra, formára, felületre (a fényes felület ellenére nem csúszik) bevált. Tökéletes a kialakítása, nem csak a hegye használható, hanem a két hátsó csúcsa is, puhább hang igénye, vagy kíséret esetén, elég masszív is. Jó is, meg is maradt kedvencnek a mai napig, egyetlen hátránya számomra a tartósság. Többet játszom ritmusgitáros poszton, mint szólistaként, és a manouche jazzben ez a pozíció elég agresszív felhasználást igényel, hiszen egész koncert alatt perkusszív ritmuskíséret szükségeltetik. Na, ezt a Dunlop nem szereti: kb. 3 koncert alatt elkopik. Ami persze nem baj, hiszen viszonylag olcsó (már persze attól függ, hol veszi az ember, mert láttam 1000 forint körül is darabját, ami azért nonszensz), könnyen pótolható, és ami nagy előnye, hogy érzetre nagyon közel áll a teknőc pengetőkhöz. (Anno, a műanyagok és a környezetvédelem térhódítása előtt, nagy divatja volt a teknőcpáncélból készült pengetőknek is. Ezek manapság is léteznek, de az áruk horribilis, és fejlettebb országokban csak eredetigazolással birtokolhatók: azaz bizonyítani kell, hogy nem mészároltunk le miatta állatot, hanem valami régi mészárlás eredményéből származik: antik bútor, stb. alkatrésze volt, vagy valami régebbi készlet felhasználásának eredménye.) De azért a tartósság nem mindegy, meg a kíváncsiság sem hagyott nyugodni, úgyhogy nekiláttam keresgélni. Először persze a gyári holmik között, mert az volt szem előtt, de igazán nem jártam sikerrel. Aztán szélesebb körben tájékozódva rájöttem, hogy vannak dolgok a tömegtermelésen túl is. Természetesen ezek árban nem ugyanaz a kategória, hiszen manufaktúra körülmények között drágább a kivitelezés, viszont ár/érték arányban már nem olyan vészes a különbség, mert míg egy 200 forintos pengetőből elhasználok évi 30-at, addig egy 3000 forintos nem kopik el egy év alatt. Mondjuk nem is dobom be a közönség közé egy forró koncertpillanatban, vagy ha mégis bedobnám, megkérem, hogy dobják vissza. Viszonylag sok pengetőkészítő van a világon, én kettőnek a termékét ismerem igazán közelről (mármint aktív használóként), ezért a következőkben ezekről lesz szó, különösképpen arról, amit ma is használok. Elsőre Michael Wegen holland gyártó pengetőivel találkoztam. Ez évekre meghatározta felhasználói szokásaimat, mert a Wegen Gypsy, valamint a Trimus minden igényt kielégítő darabok, de ezeken kívül még rengeteg típus van, mind nagyon jók. Többféle méretben készülnek, én eleinte a vastagabb kategóriát használtam inkább, olyannyira, hogy custom 7 mm-es darabjaim is vannak. Ettől függetlenül a sztenderd azért nála is a 2-3,5 mm közötti méret, ez szinte minden stílusra jó. Wegen mester pengetői szinte tökéletesek: kényelmesek, tartósak, minden kritériumnak megfelelnek, ami a pengetős akusztikus vagy jazzgitározásnál fölmerülhet. Kialakításuk miatt lényegében nem tud kifordulni a kézből játék közben. Az anyagról igen kevés tudható, ez nem véletlen, hiszen a gyártók féltve őrzik a titkukat, mindenesetre ezek a pengetők hónapokig, néha évekig is tartanak, főként az anyag összetétele miatt, tehát valami nagyon kemény anyagról van szó. A pengetőzaj vastagságtól függ, minél vastagabbat választ az ember, nyilván annál nagyobb. Mivel azonban a valóban vastag (4-5 mm és több) darabok inkább kíséretre jók, ott a zaj annyira nem számít. Végül hosszabb távra a 3,5-ös Gypsy mellett kötöttem ki, nagyon szerettem is, de valami hiányzott. Mégpedig a többféle hangszín lehetősége: szeretek más jellegű daloknál kicsit más hangszínt elérni, és ez az egy profilú pengetővel ugyan bizonyos szintig megoldható technikával, de nem maradéktalanul, pengetőt cserélgetni meg fellépésen nem nagyon szeretek (mert nyilván, Wegen rengeteg típust gyárt, és minden hangszínhez, stílushoz lehet nála találni megfelelő darabot), jobban szeretek egy darabbal megoldani mindet.

Elkezdtem körülnézni a készítők között, és rátaláltam Jorge Guzman pengetőire. Ő egy spanyol gitáros, aki pengetők és pickupok készítésével is foglalkozik. Egy teljes évet szánt arra, hogy kikísérletezze a legtökéletesebb pengetőt, amit Guzz S3-nak nevezett el. A névben a 3 arra utal, hogy 3 féle csúcsa van a pengetőnek, (ami egyébként 4 féle): egy puhább szóló, egy keményebb szóló, egy puhább és egy keményebb kíséret. Ez jelezve is van kis pontokkal, hogy ne kelljen buli közben a fény felé tartva nézegetni az élét. A kialakítása kényelmes, méretre tökéletes. Egyik oldala recés középen, a másikon egy gumi betét van, úgyhogy csúszás tekintetében esélytelen. Kopás szempontjából az illusztráción szereplő darabok közül a kopottabb (alsó) kb. másfél éves, heti minimum 10 óra van benne. Mellette egy új látható.

A Guzz pengető érdekessége, hogy újonnan még nem tökéletes (ezt írja is a gyártó az instrukcióiban), legjobb formáját akkor éri el, amikor egy kicsit használtuk, és kezünkhöz kopott. Innentől viszont nincs jobb. A pengetőzaj minimális, gyors, pont annyira akad, amennyi a komfortos játékérzethez kell, egyébként gördülékeny, gyors. A négyféle hangszín igen jól elkülönül, és nagyon jól használható a számok jellegétől függően. A hangja a méretének megfelelően telt, vastag. A gyors játékhoz nem árt előtte gyakorolni vele, de könnyen megszokható. Akinek mégsem, annak a mester készített egy Skinny nevű verziót, ami csak 2,1 mm vastag, így azoknak is könnyebben megszokható, akik nehezen barátkoznak a vaskosabb pengetőkkel. Tulajdonságaiban megegyezik a vastagabbal, de a csúcsok hangszínei nem különülnek el olyan markánsan. Tulajdonképpen igen hangszerfüggő is, melyiket használja az ember, nekem a Maccaferri tpusú gitáromnál az S3 vált be jobban, a másik hangszeremnél, ami egy Parker Event, inkább a Skinny. (Az S3 jelenleg átalakítás alatt van, mert felhasználói visszajelzések, kérések alapján a hegyén lévő pont jelzés nélkül fogja készíteni a gyártó. nekem nem volt problémám vele,. de biztosan volt, akinek elérte a kopás a kis lyukat, és az gond lehetett. A Skinny alapból ilyen jelzés nélkül készül. ) A nem gyári pengetőknek azért van egy apróbb hátulütője, bár ez nézőpont kérdése: az ár. A gyári pengetőkhöz képest nem olcsók. A Wegen vagy Guzz pengetők darabszámtól és mérettől függően 10 euró körül vannak. Beszerzésük sem olyan egyszerű, mint egy gyárié, hiszen nem beugrom értük a közeli hangszerboltba (bár ezt elmondhatom a Dunlop JD208-ról is, amit viszonylag kevés helyen tartanak). Wegen még előfordul itt-ott, mivel van honi forgalmazója, de Guzz-t csak rendelni lehet, legjobb áron a gyártó weblapján (én is onnan szoktam). Arányában ez a 10 euro csak akkor drága egyébként, ha az egyszeri árat nézzük. Ha azt, hogy egy ilyen eszközt mennyi ideig használunk (tehát hány gyári 200 forintos pengetőt is koptatunk el, míg egy Guzz elkopik), mindjárt nem olyan veszélyes ár ez. Arról nem is beszélve, hogy a komfortérzet és a hang annyival jobb, hogy hihetetlen (aki nem hiszi, járjon utána). Szerző: Flór Gábor Wegen: wegenpicks.com/ Guzz: guzzguitar.com